Ilyen volt a 9. Elfeledett Gyermekek konferencia
2026.10.31.
Van segítség! Ne félj beszélni az érzéseidről! Ne szégyellj segítséget kérni! A szenvedélybetegség kimondható és van segítség a szenvedélybeteg szülők gyermekei számára! Így szóltak az idei konferencia legfontosabb üzenetei.
2026. október 20-án került sor a Lurdy Konferencia- és Rendezvényközpontban az immáron kilencedik alkalommal megrendezett EGy konferenciára. Az alábbiakban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat által készített részletes helyszíni beszámolóból idézünk.
„A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata szervezésében 400 szakember és érdeklődő civil vett részt az EGy.9 konferencián. A rendezvényt Dr. Tóth Kinga Dóra, a Szociális és Családügyi Minisztérium szociális, család- és idősügyi államtitkára nyitotta meg, aki azért fogadta el a meghívást a konferenciára, mert a témát nagyon fontosnak és egyben megrázónak tartja. »Azt gondolom, hogy amíg a társadalom hozzáállása nem változik, és úgy gondoljuk, hogy rendben van, hogy Magyarország az egymillió alkoholista országa, és úgy gondoljuk, hogy rendben van, hogy nincs ma olyan család, aki ne tudna mondani legalább egy közvetlen hozzátartozót, aki szenvedélybeteg, addig beszélnünk kell erről a témáról, és arról, hogy milyen sorskönyvek íródnak ezekben a családokban a gyerekek számára« – hangsúlyozta az államtitkár.
A konferencia nyitó előadását Dr. Kuritárné Dr. Szabó Ildikó nyugalmazott egyetemi docens, kiképző pszichoterapeuta tartotta a gyermekkori komplex traumatizációról és ennek felnőttkori következményeiről. Ennek kapcsán részletesen ismertette a gyermekkori ártalmas élmények (Adverse Childhood Experiences, rövidítve: ACE) kérdőíves módszert, amely azt vizsgálja, hogy valakit értek-e gyermekkorában traumatikus vagy tartósan megterhelő élmények, és ha igen, ezek hogyan befolyásolják a későbbi testi-lelki egészségét, viselkedését és kapcsolatait. A kutatások egybehangzóan igazolják, hogy minél többféle ártalomtípust szenved el egy gyerek, annál súlyosabbak a felnőttkori következmények.
A nehéz tapasztalatokkal terhes gyermekkor nem csak a mentális és fizikai egészségre van rendkívül rossz hatással, hanem a felnőttkori párkapcsolatokra is. Ennek egy speciális esetéről, a kodependenciáról (együttfüggőségről) szólt Komáromi Éva pszichoterapeuta, klinikai addiktológiai szakpszichológus előadása. Ezt a fogalmat a kilencvenes években kezdték használni az olyan szoros, diszharmonikus kapcsolati mintázatra két ember között, ahol az egyik fél valamilyen szenvedélybetegségben, személyiségzavarban szenved, a másik fél pedig afféle megmentőként kényszeresen, minden egészséges határon átlépve gondoskodik róla, gyámolítja őt. Előadásának legfontosabb üzenete, hogy lehetséges a felépülés, ha a kodependens személy nyitott az alaptraumák feldolgozására és a személyisége újradefiniálására, amelyhez érdemes külső segítséget is igénybe venni.
Hoffmann Kata klinikai szakpszichológus Igazából vége, csak nem vettük észre! című előadásában szintén a megsebzett gyermekkor felnőttkori párkapcsolatokra gyakorolt hatását elemezte nemrégiben azonos címmel megjelent könyve kapcsán. Hangsúlyozta, hogy egy bántalmazott gyermek nem a szüleit nem fogja szeretni, hanem saját magát, és ez a fajta önértékelési nehézség, az elégtelenség súlyos érzése az egész életére negatív hatással lehet. A jó hír az az, hogy a hiányzó készségek jelentős része tanulható, számos személyiségfejlesztési módszer létezik, amellyel felnőtt korban is elsajátíthatunk életvezetési stratégiákat, kommunikációs technikákat. Érdemes élni ezekkel, hiszen befektetés a jövőbe – nem csak a saját jövőnkbe, hanem a következő generáció jövőjébe is.
»Nemzetközi összehasonlításokból látjuk, hogy a magyar társadalom több szempontból súlyosan traumatizált, amelynek nyilván történelmi okai is vannak. Az elmúlt évek vizsgálatai azonban arra is rávilágítottak, hogy ezek a gyermekkori ártalmas élmények idővel sajnos nem fogynak, a traumák hazánkban generációról generációra tovább öröklődnek« – mondta Hoffmann Kata. A szakember az előadása végén azt is felvázolta, milyen pozitív élmények (Positive Childhood Experiences, CPE) segíthetnek közömbösíteni, felülírni a gyermekkori ártalmas tapasztalatokat. Ezek közül a legkönnyebben kivitelezhető a dicséret, kezdjük hát ezzel: dicsérjünk meg egy gyereket még ma!
A rendezvényen három előadó is bemutatta, milyen segítséget kínál az általuk képviselt intézmény szenvedélybeteg emberek, illetve hozzátartozóik számára. Dr. Máttyus Anna, a Szent János Kórház Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Rehabilitációs Osztályának osztályvezető főorvosa Nem csak túlélni, hanem élni című előadásában azt mutatta be, miként próbálnak reményt adni az intézményünkben gyógyuló 12-18 éves fiataloknak, akik szenvedélybeteg, diszfunkciós családból érkeztek gyógyulni hozzájuk. Perger Tünde, az Egészségdokk Gyermek- és Ifjúságaddiktológiai és Rehabilitációs Intézmény vezetője szintén a tinédzserekkel folytatott terápiás munka tapasztalatairól beszélt. Nem gyerekekkel, hanem szenvedélybeteg emberek felnőtt hozzátartozóival foglalkozik a Nyírő Gyula OPAI Addiktológiai Osztály Minnesota részlegén Dr. Tóth András pszichiáter, addiktológus. Ki a függő: én vagy te? című előadásában a szenvedélybetegek hozzátartozóival végzett csoportos munka tapasztalatairól számolt be a konferencián.
A konferencián Frankó András családterapeuta, mentálhigiénés szakember, a Máltai Szeretetszolgálat Fogadó intézményvezetője mutatta be Sarah Allen Benton Felépülő szülők – Új egyensúly a családi felépülésben című könyvét, amely a napokban jelent meg a karitatív szervezet gondozásában. A kiadvány a szenvedélybeteg szülő szempontjából mutatja be, hogyan válhat a felépülés nemcsak egyéni változássá, hanem a család egészének fejlődését segítő folyamattá.
Bezselics-Békési Ildikó azért állt színpadra a rendezvényen, hogy meghirdesse az EGY MAG Maratont. Az adománygyűjtő akció ötletgazdája azt kéri, hogy aki szívesen támogatná a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Apa. Anya. Pia programját, az szervezzen a saját közösségben vacsorát, amelyre adománnyal lehet belépni, közös munkahelyi ebédet, sport- vagy kulturális programot, online kezdeményezést, versfelolvasást vagy bármi mást, amelyhez a saját közössége szívesen kapcsolódik.
A teljes beszámoló elérhető ide kattintva.
Fotók: Kovács Bence
