Hozzátartozók

A társfüggőség – ha szó szerint vesszük – a társtól való függést jelenti. Pedig az alkoholbeteg társ viselkedésétől függ a másik. Olyan érzelmi kapcsokkal, szinte megfogó kapcsokkal találkozik ilyenkor magában, ahol megjelenik a félelem, a szégyen, a bezárkózás.

Fontos tudni, hogy a társfüggő nem akarja, nem választja a helyzetét, egyszerűen próbál alkalmazkodni hozzá.

Mivel a társa képtelen saját magáért és a környezetéért vállalni a felelősséget, ezért idővel a hozzá legközelebb álló személynek kell dönteni helyette. Egyszerre lesz üldözött és üldöző, balek, csapos, és áldozat.

Ugyan mindketten áldozatok, ugyanannak a szenvedélynek az áldozatai, de a társfüggő egyúttal mártír is.

Közben végig ott munkál a bűntudat. Ez az érzés mindkettőjükben eleven, mert az alkoholistát sem hagyja békében a szégyen, a lelkiismerete. Ugyanakkor neki van egy nagyszerű oldószere, ami által tökéletesen kikapcsol.

A társfüggő közben csak szenved, mert ő józanul tapasztalja meg, éli át azt, aminek ki van téve. Ilyenkor jön az altató, a nyugtató, sőt az sem ritka, hogy így ő is alkoholbeteggé válik.

Van tehát egy lejtő. Mindketten egyszerre érnek az aljára, de az alkoholista – ha a gyógyulás útját választja – elkezd felfelé kapaszkodni. A társa pedig ugyanott marad, hiszen ő nem beteg, vele nincs mit kezdeni. És ő sem tud magával mit kezdeni. Nem ritka, hogy ilyenkor válnak el, mert szétszakad a kölcsönös függőség. Nem pusztán a párkapcsolatra kell itt gondolni, lehet ez szülő-gyerek, munkatársi viszony vagy barátság, amivel ettől kezdve nincs mit kezdeni. A kapcsolat megromlik, és nem megszűnik, hanem átalakul, átrendeződik, más minőségbe kerül.

A szenvedélybeteg családjában mindent a “beteg” rész határoz meg: hangulatot, terveket, programot. Elmarad a kirándulás, nem jutnak el a nagymamához vagy a misére, a jókedvű hazatérőt fojtott hangulat fogadja.

Ha többen vannak a gyerekek, szerepet választ ki-ki magának: a harsány, a nehezen kezelhető, a túlzottan elfogadó, a bezárkózó, a megmentő.

És egyszer csak kiderül, hogy amitől tíz-tizenöt éve mindnyájan szenvednek, arról senki soha egyetlen szóval sem beszél.