„Internetfüggőség”, „számítógépfüggőség” nem léteznek

Az alábbi „postaládánkba” érkezett levelet teljes terjedelmében, változatlanul közöljük a levélíró kérésének megfelelően:

Kedves Kimondható.hu!

Kérem olvassa végig levelemet, és ha lehetséges, említse meg a jövőben.

Bár tanulok rendesen, és az iskolában vannak barátaim, a szüleim mégis „internetfüggőséggel” gyanúsítottak meg. Érdemes megemlíteni, hogy 19 éves vagyok, szóval nem gyermek. Ők ajánlották, hogy nézzem meg az oldalt, mert meséltek valami 24 éves sorozatgyilkosról, aki úgyszintén „internetfüggő” volt. Én erre azt mondtam, hogy a gyilkos elméjével az internet nélkül is probléma volt, erre ők meg makacsul nemet mondtak. Az oldalt végigolvasva azt a következtetést vontam le, hogy nem vagyok internetfüggő. Bár viszonylag sokat internetezek, az internet nem tesz semmivel se boldogabbá. Számomra ez is csak egy kommunikációs eszköz a sok közül, amelyet akkor használok amikor akarok. Ilyen erővel személygépkocsi-függőségről is lehetne beszélni, vagy kés-függőségről, ruhadarab-függőségről, stb.

De van ilyen? Szerintem nem.

Arra a meggyőződésre jutottam, hogy olyan mint „internetfüggőség” vagy „számítógépfüggőség” nem léteznek. A „kocka” is ugyanolyan normális ember ming bárki más, sőt talán még magasabb is az intelligenciája. Amúgy is, mi jogon bíráljuk a másik hobbiját s szenvedélyét, mikor lehet (sőt valószinű) hogy mi se vagyunk sokkal jobbak?

Gondolkozzunk el egy kicsit.

Mi jogunk van olyan embert betegnek titulálnak, akinek egyetlen „bűne” az hogy bizonyos hosszúságú időintervallumon keresztül az „Internet” névre hallgató telekommunikációs eszközt használja?

Mi jogunk van rá?

Én teljes mértékben megértem, hogy a szülők aggódnak hogy a gyermekeik elzárják magukat a külvilágtól – és sajnos sokan meg is teszik – de ennek megvannak az okai. Nem az internet miatt zárkóznak el, hiszen ha az nem lenne, akkor valami más elfoglaltságot keresnének maguknak. Az emberek azért zárkóznak el, mert a világ kegyetlen, az emberek nagy része udvariatlan, érzéktelen, modortalan, vagy „bunkó”.

Sajnos a civilizálatlanság nem csak az ifjúságban van jelen, hanem a felnőttek körében is. Az emberek mindent a másiktól várnak el, de cserébe semmit se tesznek.

Az Internet a hibás mindezért? Szerintem nem.

Szerintem a kapitalizmus, a fogyasztói társadalom az, amely létrehozta azt a bizonyos réteget (a biorobotokat), melyeket csak a „bulizás” és a „shoppingolás” tesz boldoggá, melyek a gondolkodás fogalmától is hánynak, melyek számára a divatok követése a legfontosabb…

Erősen kétlem hogy az „Internet”-nek keresztelt telekommunikációs eszköz a hibás mindezért.

Viszlát, Anonymus

A válasz:

Kedves Anonymus!

Köszönöm levelét. Nagyon fontosnak tartom, hogy semmit ne ítéljünk meg egyoldalúan, és ne ítéljünk el.

Ezért is örülök annak, hogy megfogalmazta gondolatait.

Amikor a kulcsi tragikus hírek megjelentek, és azzal összefüggésben magam is megszólaltam éppen attól tartottam leginkább, hogy sok szülő félelmében túlreagálja majd a hallottakat. S persze ez is érthető! Mint ahogy az is, hogy akiket a féltő szülői aggodalom érint hasonlóan érezhetik magukat, mint Ön. Egyetértek azzal, hogy a gyilkos személyiségével a számítógép nélkül is baj van. Egyetlen tényező nem vezet ilyen borzalmas tettekhez. A kimondhato.hu oldalon igyekeztünk olyan anyagokat közzétenni, amelyek tárgyilagosan, több nézőpontból közelítik meg a szenvedélyek és a szenvedélybetegségek problémakörét.

Úgy gondolom jól tette, hogy végigolvasta internet és számítógépfüggőséggel foglalkozó oldalainkat, és arra a következtetésre jutott, hogy Ön nem függő ezektől. Amíg valaki rendesen tanul, dolgozik, valódi kapcsolatokban él, örömét, kedvteléseit, programjait a számítógépes világon kívül megtalálja, és a gépet kiegészítő tevékenységként használja, és nem a gép, hanem ő maga határozza meg a mellette töltött időt, addig nincs is baj.

Azzal is teljesen egyetértek, sőt köszönöm, hogy elmondta, hogy nem szabad sem az internetet, sem a fiatalokat hibáztatni, azért, ha valaki mégis túl sok időben és túl sok nem jóra használja a számítógépet. Nekünk szülőknek is nagyon jót tenne, ha megvizsgálnák saját rossz szokásainkat.

A függőség kialakulását nagyon sok külső és belső tényező befolyásolja. Sajnos túl sok olyan fiatallal találkozom személyesen vagy ismerem történetüket szüleiken keresztül, akik már elvesztették a kontrollt a számítógép, saját viselkedésük és a szüleikkel, testvéreikkel, kortársaikkal való kapcsolat fölött ahhoz, hogy ne tartanám az internet és számítógépfüggőséget valódi jelenségnek. A sokkolás elkerülése érdekében ezt most nem részletezném, de a Kimondható 4. kiadványunkban olvasható Önnel egyidős fiú történetét ajánlom figyelmébe. Valószínűnek tartom, hogy személyesen is ismer olyan „kockákat”, akik már a veszélyes zónában kattantak rá billentyűzetre, monitorra, egérre.

Még egyszer szeretném megköszönni, hogy megismerhettem gondolatait. Jó, hogy Ön szívesen gondolkozik, sőt el is mondja, amit fontosnak tart. A gondolkodás sem bűn, nem is kórós, sőt állítólag még hasznos is lehet. Talán azért is, mert agyunk utánozhatatlan intelligenciájú szerkezetét így finomíthatjuk, programozhatjuk a magunk és mások hasznára.

Kérésének megfelelően megemlítem a jövőben véleményét, olyannyira, hogy a honlapra is feltettem jelen válaszommal együtt.

Minden jót kívánok

Frankó András