Versek

Ekként szól az Úr

Már majd egy éve
sorjáznak előttem
a Szigony utcai hajnalok
Már majd egy éve
szólnak hozzám
a józsefvárosi harangok
Már majd egy éve
zsongnak bennem
ezüstös bánatok
Rágyújtok, nyitom az ablakot
nagyra tátom a számat
Nem jönnek sültgalambok
de igen-igen jólesik a bánat
jól leszívom a füstöt
s látom amint az ég
aranyra váltja át
a hajnali ezüstöt
és tisztán hallom
hogy ekként szól az Úr:
Ne ülj itt
tétlen-tétován
a lustaság legszélső fokán
Ne sajnálj le másokat
s főként ne sajnáld le magad
Megtiltom
Ne tedd többé soha
Kelj már végre fel
és repülj
te ostoba!

György László
1987. 10. 13.

Apám

Apám elitta mindenét,
feleségét, hat gyerekét,
tagsági könyvét, bútorát,
csöpp húgom elől a tejet,
fogunk közül a kenyeret,
s filléres, rossz játékaink
eladta és elitta mind,
s ételéből nem hagyott
soha egy szíves falatot,
csak mustot adott eleget,
s amikor nyögtünk, nevetett,
röhögött, könnye is kijött
és csúfolt és úgy röhögött,
s aztán elment és ivott,
hazatántorgott, ordított,
anyámba rúgott. Mindenét
elitta, egész életét
elitta: szívét és agyát,
tenyerét, emberi szavát ­-
és végül semmi sem maradt belőle.
Elpusztult, Kihalt.

Arcomat, vonásaimat
az a vasgyúró indulat,
az az eszelős szenvedély
formálta, amely az övét,
s idétlenül se emberi
fásult, bomlott ösztönei
itt fortyognak még sejtjeim
földmeleg, forró mélyein
de sem örököse, sem fia
nem akarok lenni soha!

Napjaim: emberi szemek,
óvjatok, melegítsetek! -­
néptelen lelkű ne legyek –
mindig veletek, értetek
szóljak, tegyek; miattatok
legyek én ember. Adjatok
annyi erőt, annyi hitet,
hogy értelmesen s szabadon
szolgálhassak mindenkinek!

Ratkó József

Miért oly hosszú az éj?

Boldogok, akik nem veszik magukat komolyan, akik újra meg újra kinevetik magukat. Boldogok, akik nem szívják mellre a nyomorúságaikat – ha meg tudják tenni -, mert ez segíti őket elviselni azokat.

Az igazság gyógyít

Amíg kifelé jöttem az alkoholizmus poklából, a következő megállapításokra jutottam:

Semmi hasznát nem vettem a bátorságomnak…
Az sem segített, hogy erőszakot próbáltam venni magamon…
Különösképpen semmit, de semmit nem segítettek a sirámok, könnyek…
Nem segített rajtam semmit a lóvé, a pénz se…
Semmire nem volt jó a büszkeség se…
Nem segített semmit az intelligenciám, az értelmem se…
Az imádság, még az imádság se segített rajtam…

Lucien Duval