Tinédzsercsoportok szenvedélybeteg szülők mellett élő fiataloknak
AAP Szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeinek
Apa, Anya, Pia csoportok indulásáról érdeklődjön a fogadocsoport@gmail.com vagy az (1) 201-10-45-ös elérhetőségeken. Mit éltem meg a csoporton?
Kecskemét
Budapest
Bonyhád
ÚJ csoport
Győr
Székesfehérvár
Apaság és józanság
Napra pontosan majdnem két évvel ezelőtt, még konzultáns-hallgatóként jelent meg első nyilvános írásom a függőségekkel kapcsolatban, mégpedig az alkoholista szülők „elveszett gyerekei” témájában.
Az El-Fogadó keretében rendszeresen indítanak AAP Szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeinek csoportokat. Több mint két éve résztvettem egy 8 alkalmas csoporton, az alkalmak egy része online formában, másik része személyesen zajlott. Nyitottsággal mentem, és még nagyobb nyitottságot tapasztaltam. Senki nem ismerte a másikat, mégis az elejétől fogva az az érzésem volt, hogy jól ismerjük egymást.
Mindegyikünk alkoholbeteg szülői érintettséggel bírt. Ki-ki különböző feldolgozási háttérrel érkezett, ám ami közös volt bennünk, hogy szakítani kívántunk azokkal a hiedelmekkel, érzelmi működésekkel és kapcsolódási problémákkal, melyek azáltal alakulnak ki, hogy valaki függő családtaggal bíró rendszerben nőtt fel. Tudtuk, hogy ezeknek hatása van, de nem mindig tudtuk megragadni, hogy miben is áll ez a hatás, hogyan is van az jelen a felnőtt életünkben. És megtapasztaltuk, hogy azok megragadhatóak, feldolgozhatóak, és a változás lehetséges.
Ezek a csoportos foglalkozások megerősítették bennem a bizalmat, hogy lehet magamról beszélni, hogy nem vagyok, és vagyunk egyedül. Nagyon meleg szívvel gondolok vissza erre a nyolc alkalomra, tanulságai most is itt vannak velem.
Akárcsak az élmény, amikor az utolsó alkalommal egy szombati napon kilépve a foglalkozás épületéből egy addig nem tapasztalt felszabadultsággal mentem a Vérmező felé. Emlékszem, ahogyan erősen sütött a nap, és a fülemben a Trainspottingból ismert „Born Slippy” szólt. Mintha elemelkedtem volna a múlttól, és pont abból a filmből az a dal ott és akkor nekem valamiféle himnikus dallam volt. Az élet napos oldalával való találkozás kísérődala lett.
Akkor már közel egy éve végeztem a józanságmunkát. Ez a 8 alkalom, és annak kicsúcsosodása ebbe a szombati mosolygós sétálásba megerősített abban – bár akkor sem kételkedtem –, hogy a legcsodálatosabb élmények egyike lehet egy gyermekhez úgy kapcsolódni, hogy józan vagyok.
Nem vagyok még apa, de nincs kétségem abban, hogy egy gyermeknek nagyon megtartó és biztonságos érzés az, amikor az apja/anyja teljes és megértő odafigyeléssel van jelen mellette. Hogy nem áll közöttük az ital, a felnőtt a gyereket nem az italon keresztül látja, és a gyereknek sem kell az italon áthatolva kapcsolódni az apához (nem is tud). Az apa pedig figyel a gyermekére, együtt játszanak, együtt örülnek, együtt oldanak meg kis- és nagy kihívásokat. A józan apa megtapasztalja, hogy a gyermeke számít rá, és ő is számíthat magára abban, hogy a gyerekének tud segíteni, illetve hogy örömben és nehézségben ott lesznek egymásnak.
Az én apám alkoholista volt. Egészen a józanságmunkáig lefojtottam a vele kapcsolatos érzéseket. A temetésén sem találtam a helyemet. Úgy álltam ott, mint aki nincs ott, mint aki nem tudja, hogy mit kellene éreznie. Ma már tudom, hogy a hiánytól kezdve a dühön át a szeretetig minden érzés ott volt bennem, de évtizedekkel korábban rájuk tettem egy jó nagy fedőt. Így aztán nem is lepett meg, hogy a józanságmunka során idővel a „hiányzik az apám” érzése is megérkezett. Akárcsak az, hogy hiányzik, hogy nem úgy volt az apám, ahogyan én szerettem volna. És amilyen bizonyosan ő is szeretett volna lenni, de nem tudott. Ő soha nem kért segítséget, fiatalon hunyt el.
Évtizedeken keresztük üres volt a helye a szívemben. Ott volt, de nem volt súlya, arca és érintése. Ma már velem él együtt, továbbá sorsa, és a vele közös tapasztalatom tanított meg arra, hogy milyen apa szeretnék lenni, hogyan szeretnék jelen lenni egy gyermek mellett. Apámtól sokat tanultam, pedig míg élt soha nem beszélgettünk sem az alkoholról, sem az apaságról, sem a szeretetről. Szeretett, de közöttem és közötte az alkohol volt. Közöttem és egy majd leendő gyermek között már eggyel kevesebb akadály van. Ha majd apa leszek, nem tökéletes apa leszek, hanem olyan, aki törekszik a jelenlétre, az értő és befogadó szeretetre. Hogy az én gyermekem saját érzéseiben nőjön fel, és ne pedig egy bizonytalan, kiszámíthatóság nélküli környezet félelmében.
Azt az önbizalmat, hogy ez menni fog, nekem (is) a józanság adta meg.
Böcskei Balázs
Archív
