Ekként szól az Úr
Már majd egy éve
sorjáznak előttem
a Szigony utcai hajnalok
Már majd egy éve
szólnak hozzám
a józsefvárosi harangok
Már majd egy éve
zsongnak bennem
ezüstös bánatok
Rágyújtok, nyitom az ablakot
nagyra tátom a számat
Nem jönnek sültgalambok
de igen-igen jólesik a bánat
jól leszívom a füstöt
s látom amint az ég
aranyra váltja át
a hajnali ezüstöt
és tisztán hallom
hogy ekként szól az Úr:
Ne ülj itt
tétlen-tétován
a lustaság legszélső fokán
Ne sajnálj le másokat
s főként ne sajnáld le magad
Megtiltom
Ne tedd többé soha
Kelj már végre fel
és repülj
te ostoba!
György László
1987. 10. 13.
—————————————————
Ratkó József: Apám
Apám elitta mindenét,
feleségét, hat gyerekét,
tagsági könyvét, bútorát,
csöpp húgom elől a tejet,
fogunk közül a kenyeret,
s filléres, rossz játékaink
eladta és elitta mind,
s ételéből nem hagyott
soha egy szíves falatot,
csak mustot adott eleget,
s amikor nyögtünk, nevetett,
röhögött, könnye is kijött
és csúfolt és úgy röhögött,
s aztán elment és ivott,
hazatántorgott, ordított,
anyámba rúgott. Mindenét
elitta, egész életét
elitta: szívét és agyát,
tenyerét, emberi szavát -
és végül semmi sem maradt belőle.
Elpusztult, Kihalt.
Arcomat, vonásaimat
az a vasgyúró indulat,
az az eszelős szenvedély
formálta, amely az övét,
s idétlenül se emberi
fásult, bomlott ösztönei
itt fortyognak még sejtjeim
földmeleg, forró mélyein
de sem örököse, sem fia
nem akarok lenni soha!
Napjaim: emberi szemek,
óvjatok, melegítsetek! -
néptelen lelkű ne legyek –
mindig veletek, értetek
szóljak, tegyek; miattatok
legyek én ember. Adjatok
annyi erőt, annyi hitet,
hogy értelmesen s szabadon
szolgálhassak mindenkinek!
————————————
Miért oly hosszú az éj?
Boldogok, akik nem veszik magukat komolyan, akik újra meg újra kinevetik magukat. Boldogok, akik nem szívják mellre a nyomorúságaikat ha meg tudják tenni -, mert ez segíti őket elviselni azokat.
Az igazság gyógyít
Amíg kifelé jöttem az alkoholizmus poklából, a következő megállapításokra jutottam:
Semmi hasznát nem vettem a bátorságomnak
Az sem segített, hogy erőszakot próbáltam venni magamon…
Különösképpen semmit, de semmit nem segítettek a sirámok, könnyek…
Nem segített rajtam semmit a lóvé, a pénz se…
Semmire nem volt jó a büszkeség se…
Nem segített semmit az intelligenciám, az értelmem se…
Az imádság, még az imádság se segített rajtam…
Lucien Duval
