A vélemény szabad
Kedves Anonymus!
Köszönöm levelét. Nagyon fontosnak tartom, hogy semmit ne ítéljünk meg egyoldalúan, és ne ítéljünk el.
Ezért is örülök annak, hogy megfogalmazta gondolatait.
Amikor a kulcsi tragikus hírek megjelentek, és azzal összefüggésben magam is megszólaltam éppen attól tartottam leginkább, hogy sok szülő félelmében túlreagálja majd a hallottakat. S persze ez is érthető! Mint ahogy az is, hogy akiket a féltő szülői aggodalom érint hasonlóan érezhetik magukat, mint Ön. Egyetértek azzal, hogy a gyilkos személyiségével a számítógép nélkül is baj van. Egyetlen tényező nem vezet ilyen borzalmas tettekhez. A kimondhato.hu oldalon igyekeztünk olyan anyagokat közzétenni, amelyek tárgyilagosan, több nézőpontból közelítik meg a szenvedélyek és a szenvedélybetegségek problémakörét.
Úgy gondolom jól tette, hogy végigolvasta internet és számítógépfüggőséggel foglalkozó oldalainkat, és arra a következtetésre jutott, hogy Ön nem függő ezektől. Amíg valaki rendesen tanul, dolgozik, valódi kapcsolatokban él, örömét, kedvteléseit, programjait a számítógépes világon kívül megtalálja, és a gépet kiegészítő tevékenységként használja, és nem a gép, hanem ő maga határozza meg a mellette töltött időt, addig nincs is baj.
Azzal is teljesen egyetértek, sőt köszönöm, hogy elmondta, hogy nem szabad sem az internetet, sem a fiatalokat hibáztatni, azért, ha valaki mégis túl sok időben és túl sok nem jóra használja a számítógépet. Nekünk szülőknek is nagyon jót tenne, ha megvizsgálnák saját rossz szokásainkat.
A függőség kialakulását nagyon sok külső és belső tényező befolyásolja. Sajnos túl sok olyan fiatallal találkozom személyesen vagy ismerem történetüket szüleiken keresztül, akik már elvesztették a kontrollt a számítógép, saját viselkedésük és a szüleikkel, testvéreikkel, kortársaikkal való kapcsolat fölött ahhoz, hogy ne tartanám az internet és számítógépfüggőséget valódi jelenségnek. A sokkolás elkerülése érdekében ezt most nem részletezném, de a Kimondható 4. kiadványunkban olvasható Önnel egyidős fiú történetét ajánlom figyelmébe. Valószínűnek tartom, hogy személyesen is ismer olyan „kockákat”, akik már a veszélyes zónában kattantak rá billentyűzetre, monitorra, egérre.
Még egyszer szeretném megköszönni, hogy megismerhettem gondolatait. Jó, hogy Ön szívesen gondolkozik, sőt el is mondja, amit fontosnak tart. A gondolkodás sem bűn, nem is kórós, sőt állítólag még hasznos is lehet. Talán azért is, mert agyunk utánozhatatlan intelligenciájú szerkezetét így finomíthatjuk, programozhatjuk a magunk és mások hasznára.
Kérésének megfelelően megemlítem a jövőben véleményét, olyannyira, hogy a honlapra is feltettem jelen válaszommal együtt.
Minden jót kívánok
Frankó András
