Minden ma élő generációnak saját, a többi nemzedék által nehezen átlátható, nehezen követhető normái vannak, az átjárás egyre nehezebb, egyre bonyolultabb. A generációk számára hitelesen megérteni egymást, együttműködni – akár családon belül – egyre nehezebb.
Nekik már a számítógépes világ és az internet olyan természetes, mint a lélegzetvétel.
Sokan vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, amiben keménynek és határozottnak kell lenni. Kénytelenek tehát megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig az interneten találják meg: a közösségi portálokon, a blogokon vagy a stratégiai és egyéb hálózatszervezésen alapuló játékokban.
Nem könnyű nekik
„Majdnem minden nap hallok valami utalást a mai fiatalokra és az életvitelükre vonatkozólag, de érdekes módon csak a rosszat emelik ki, és az okokat senki sem keresi.
Túl sok internetezés, folytonos facebookozás, érthetetlen szleng, rengeteg káromkodás, tiszteletlenség az idősekkel szemben, mértéktelen pazarlás, alkohol, cigi, drogok minden mennyiségben és ész nélküli szex. A régi szokások eltűnnek, és újak jönnek helyettük.
Túl korán nőttünk fel? Lehet. Sőt: biztos! De ne csak a fiatalokban keressük a hibát, könyörgöm. A szülő egyáltalán nem hibás? Tehetünk róla, hogy beleszülettünk egy ilyen alattomos, szemét, mocskos világba? Sehol egy korlát, a szabályok nem érdekelnek senkit, az értékek eltűntek. És mi meg itt állunk, keressük a felelősséget, de sehol egy tábla, egy útmutatás, hogy mi, merre, vagy hogy hogyan. A felnőttek elhagytak minket, és persze mi, fiatalok vagyunk a hibásak.
Mi tehetünk arról, hogy beleszülettünk ebbe a fogyasztói társadalomba, mi tehetünk a globális felmelegedésről, mi tehetünk a média manipuláló hatásairól?”
