Egy 19 éves játékos (kocka) életútjának részletei
(kocka a szlengben a számítógépen keményen, sokat játszó embert jelenti)
Mit csináltak Ön szerint a szülei jól a számítógéppel, játékkal kapcsolatban? Amivel segítettek.
K19: a normális szülő nem engedi meg a kisgyerekeinek, hogy horror, vagy brutális filmeket nézzen. Nálam azt sem engedték sokáig, hogy ilyesmivel játsszam. Tiltották. Nem engedték meg, nem vették meg azt a játékot, amit rossznak tartottak.
Miért nem engedték?
Biztosan a lelkivilágomat őrizték. Igazából a lövöldözős filmeket sem engedték. Igazából a 8-kor kezdődő filmeket sem nézhettem.
Igaz, hogy a híradók sokkal rosszabbak.
Persze az ugyanaz, csak az az igazi!
Számítógép ekkor még nincs is?
De van. Csak egyszerű, ártatlan „mászkálós” játékokkal játszottam 6-7 évesen, a békának meg kell ennie a legyeket, s át kell kelnem az autók között, hogy meg ne haljak.
Mikor kezdődik a komolyabb játék?
Hatodikban kezdtem. Foci, autós játék, versenyeztünk. Gondolkodós játékok, de azért már ott is meg kell semmisíteni, meggyilkolni az ellenfelet. No, meg a sakk. De az már elég brutális változatban. Ahol a királynő megkéseli az ellenfelet, a bástya felfal mindenkit. Mert a szokványos sakkbábuk olyan uncsik. Aztán jön a Doom, de azzal nem bírtam játszani, mert riasztottak a benne lévő szörnyek. Osztálytársaimnál láttam. Nekem ijesztő volt, mert úgy nőttem fel, hogy semmi ilyesmit nem láttam.
Aztán jött a Delta Force Black Hawk Down. Azt akkor még single-ben (egyedül a gép ellen) játszottam, még nem volt akkor nálunk internet. De amint lett, és így lehetett multiban (amikor több játékos játszik együtt, többen teljesítik a küldetéseket), arra azonnal rákattantunk
Miért jobb multiban?
Emberekkel játsszunk. Kialakulnak kapcsolatok, úgynevezett klánok. Összetartunk, kapcsolatokat építünk, versenyzünk, ki a jobb. Valamilyen szinten új embereket ismerünk meg. Meg beszélünk egymással chat-en, vagy skype-on, néha-néha élőben is találkozunk. De ez csak később alakult ki, 12-13 évesen még ez nem számított. Emlékszem, akkor még sokszor „sírtam”, hogy a másik csal, így nem tudtam elég sikeres lenni. Sok emberrel ismerkedtem meg, közülük néhánnyal még ma is tartjuk a kapcsolatot.
Amikor személyesen találkoznak, akkor is a játék a fő téma?
Nem, egyáltalán nem. Csak akkor beszélünk a játékról, amikor játsszunk. Máskor éppen hogy keveset.
Ekkor a szüleim már engedték a lövöldözős játékokat, csak annyi korlát volt, hogy amikor ők nem voltak otthon, akkor levédték jelszóval a számítógépet, de így is napi 4-5 órát tudtunk játszani naponta. De aztán csináltam másik felhasználói fiókot, amit én is lejelszavaztam, így többet játszhattam. De ebből nem volt semmi baj, hiszen legalább négyes tanuló voltam, és sportoltam is mellette. Tehát annyira még nem fajult el a játék.
Nagyon sok lövöldözős játékkal játszottam, újabb embereket ismertem meg. A játékokhoz folyamatosan adnak ki updateket (frissítéseket, kiegészítőket), az amerikaiak fel is használják ezt a katonai toborzásban. Ha néha egy valódi katona is játszani kezd, megjelenik neve mellett az is hogy hol szolgál.
A nyelv itt is az angol.
Igen, alapszinten érteni kell a parancsokat. A kezdőket, akik még nem járatosak a játékban az Amerikában segíteni illik, hiszen tudják, hogy ők is tartottak valaha ott. Nálunk inkább megvetik, cikizik őket.
Ahhoz, hogy jobban játszhassunk néztünk videókat, igyekeztünk fejlődni. Lehetett látni a jó játékosokat, ahogyan mozognak, harcolnak. Aztán jött a következő játék.
Miért váltanak játékot? A közösség vált, s akkor a többiek is kipróbálják.
Komolyan kell venni a játékot?
Mindenképpen komolyan kell venni. Egy hobbi. De több. Mert például már tv-k is közvetítik a játék eseményeit. Ott már nagy pénzek vannak benne. Vannak, akik meg tudnak élni belőle. Másoknak csak egy életszakaszban folyik a játék, aztán kiszállnak belőle, túl lesznek rajta, mint a tinédzserkoron. Vannak, akik benne maradnak, akik megengedhetik maguknak. Apuci-anyuci anyagilag támogatja, elég időt tud fordítani a játékra. Egyetemisták játszanak nagyon sokan, meg a nagyon fiatalok, akinek sok idejük van a suli mellett.
Mi történt volna, ha korlátozták volna szülei a játékot, ha nem játszhatott volna annyit, amennyi kellett az előrelépéshez, csak mondjuk egy vagy másfél órát?
Persze kell idő. Ahhoz, hogy tovább lehessen jutni. A szüleim nem is tudtak korlátozni. Sportsérülésem miatt nagyon sokat kihagytam a suliban, otthon voltam egy hónapot. HA akkor elveszik a gépet, akkor én megörülök.
Volt probléma, cirkusz a szüleivel akkor a játék miatt? Voltak elbeszélgetős „szentbeszédek”?
Nem, engedték. Mindent leírtam, amit az osztálytársaimtól megkaptam leckét, meg volt bennem az akarás, a becsület, hogy pótoljam a tanulnivalót, hogy ne maradjak le.
Hányan játszottak az osztályában?
Nagyon sokan. De olyan aktívan, mint én talán senki. Lányok is, ők a Sims-szel.
Vannak lányok is, akik játszanak a WoW-val, lehet akár 30% is a női játékosok száma. Vannak nagyon jó játékos lányok. Más stílusban, más gondolkodással játszanak, mint a fiúk. Inkább kivárják az ellenfelet, míg a fiúk nagyon agresszíven játszanak. Óvatosabban játszanak a lövöldözős játékokban.
Hiszen a lányok az életben is sokkal jobban védik magukat. Rá lehet kattanni a karakterre?
A karakter én vagyok. Aki ügyesebb, az gyorsabban jut előre. Például, ha van barátunk, aki már előrébb tart, akkor ő húz, támogat, segít a küldetésben. Vannak segítő eszközök a WoW-os társadalomban, amit egy-két ember kitalál és fejleszt. Nem szabad egyedül elkezdeni, mert akkor nagyon nehéz. Mindenképpen barátokkal érdemes elkezdeni. Nem olvassuk el a kezelési kézikönyvet, ezért nagyon sok kérdés adódik, s az baromi idegesítő tud lenni.
Mennyi időt töltött el körülbelül játékkal?
Ha átlag napi 3 órát számolunk, ami hetedikes korom óta reális, akkor 6 év alatt összesen 5400 órát játszottam.
Ha tovább számoljuk, akkor ez olyan, mintha 225 napot, azaz hét és fél hónapot megállás nélkül játszott volna.
A WoW számolja a játékkal töltött időt, az egyik karakteremmel 100 napot, a másikkal 17-et, a harmadikkal 24 napot játszottam, az összesen 3384 óra. (141 nap)
Mikor, mennyit játszott eddig összesen egyhuzamban?
Az akkor volt, amikor elmentem a haverhoz, akkor 18-19 órát játszottunk egyfolytában, de van, aki 36 órát is bír.
És olyankor lát még egyáltalán?
Fáradt vagyok, de látok. Jó, ha felkészülve, kialudva kezd bele ilyesmibe az ember.
Voltak szakaszok, amikor szünetet tartott, leállt a játékról?
Amikor nem volt pénz, meguntam, senki nem volt fönt a társaságból. Ellopták az accountom. (Titkos azonosító, amivel be lehet lépni a játékba.)
Miért jó az annak, aki ellopja?
Ellop a készleteimből minden cuccot, kiürít mindent, szerez pénzt, goldot és azt átküldi a saját karakterének. Lop.
Vannak ehhez kódtörő programok?
Persze, nagyon sok. Feltöri, beírja a jelszót, és máris lopja. Vannak védő programok is, amik védik a jelszavakat, az idegen hozzáférést megakadályozzák.
Gyakori a lopás?
Nagyon gyakori. Nagyon sok bűncselekmény is van. Lehet szerezni sok pénzt, vagy olyan dolgokat készítünk, amiket el lehet adni. Vannak, akik ebből keresnek pénzt. Lehet vásárolni tőlük, vagy játszik a tiéddel, hogy előre lépjen. Vagy szerez egy olyan gépet, ami neked csinálja a játékot, a küldetést. Vagy lehet venni accountot, vagy aranyat.
Gondolt arra, hogy ezzel szerezzen pénzt?
Nem. Inkább csóró vagyok. Azért játszom, mert élvezem, meg a társaim miatt. Egyszer szerettem volna megszerezni egy járművet, ennek érdekében három hétig maradtam egy helyen, gyilkoltam az embereket, a gépi mobokat, s így gyűjtöttem annyit pénzt, amiből meg tudtam venni. De nagyon unalmas volt, monoton, nagyon megutáltam.
A mai napról visszanézve, mit csinálna másképp?
Bár megismertem néhány embert, de tudnék nélkülük élni. Elveszítettem 4-5 évet a tinédzserkoromból, és a tanulás rovására ment.
Olyan komolyan mondja ezt K19, szerintem ezt senki sem fogja elhinni, aki olvassa.
Igen? Nem érdekel. 19 évesen megbuktam 6 tárgyból, kihagytam egy évet. Mondhatom, hogy egy kicsit elb…tam? Nincsenek normális baráti kapcsolataim. Semmilyen barátnői kapcsolatom nincs, amit marhára bánok, és baromira visszahúzódó vagyok. Az lettem. És nincsenek emberi kapcsolataim. Vannak, de nincs olyan barátom, akit felhívhatnék bármikor. Elszúrtam 5 évet a tinédzserkoromból, ami állítólag a legszebb kor. A felnőttek mondják. És abbahagytam a kosárlabdát és ez is ennek a rovására ment. Abbahagytam a tanulást egy évre. Mert, ha nem ezt tettem volna, akkor én most végzős lennék, és normálisan mennék jövőre egyetemre, most meg esti suliba járok hetente háromszor, és azt is nagyon nehéz volt újrakezdeni. Segítő szakember segítségével.
Lehet, akár, hogy most melózni is fogok mellette. Nincs más, nem tudok mit csinálni.
De a legnagyobb veszteség az elvesztegetett idő, ami benne van ebben a játékban, ami horribilis szám. Azt sajnálom a legjobban.
Lehetett volna valami mást csinálni helyette?
Lehetett volna. Eljárni a haverokkal, vagy a kosár, máshol tartanék.
Van eszköze a szülőknek? Tenni valamit az ellen, hogy idejussanak a gyermekeik?
Letiltani a gépről, két órát engedélyezni. Beláttatni vele, hogy nem lehet végtelenségig játszani. Hogy nem szabad a játéknak mindent feláldozni. Persze függ a gyerek személyiségétől is. Hogy bele akar-e menni komolyabban a játékba. Sikeres-e, van-e önbizalma?
Mit csináljon a gyerek?
Muszáj helyette mást, inkább a tanulást előtérbe helyezni. Mint egy prémium. Megcsináltad rendesen? Akkor lehet játszani, de csak eddig és eddig.
Nem szabad olyan játékot venni, aminek ilyen hatása van, hogy egyszerűen behúz. Ezeket a játékokat valaki megveszi a gyereknek.
Magának megvették?
Én megvettem, a Nagyi pénzéből. A játék 17.000 Ft, a havi előfizetés a WoWnál 3.600 Ft.
Magát mi húzta be?
A társak. A multiplayer (több játékos egymást támogatva) az valami borzalmas. Hogy megismerjék az embert, hogy mekkora fantasy-rajongó, hogy milyen jó. De vannak olyan emberek, akik tényleg csak annyit játszanak, amennyit kell, és normálisan élnek mellette. Úgy működik náluk, mint egy hobbi, kikapcsolódásként csupán.
A játékok készítői rendkívül profin olyan látványvilágot, hangokat, mozgásokat, jeleneteket, színes világot teremtenek…
Tudatosan húzzák be őket.
A szoftverek mellett folyamatosan új gépekre, hardverekre is szükség van, amit szintén a szülők vesznek meg.
Igen, hatalmas haszon, sok pénz van benne.
Hogyan lehet leállni, kiszállni a játékból?
Valamit kell csinálnia helyette.Kell valamit keresnie. Barátokat találni. Lemondani a játékot, nem előfizetni.
Igazából nem olyan súlyos, mint a drog, a jövőre nézve nincsenek olyan súlyos következményei. Lehet, hogy bánni fogom, tudom, hogy ez az idő elment, de valamilyen szinten be tudom pótolni.
Ismer olyanokat, akik kiszálltak belőle?
Igen, persze vannak nagyon sokan.
Mit csinálnak helyette?
Élik az életüket, barátok, barátnőzés, edzés, tanulás. Ha nem lett volna a sérülésem, akkor valószínűleg én is ezt tenném, de kellett az a fizikai és lelki megingás, ami behúzott.
Hol tart most Ön a kiszállásban?
Még nem szálltam, ki, még játszom. Még az elején vagyok, de fontos, hogy meglegyen az érettségim, legyenek normális kapcsolataim, és tudjam élvezni azt, ami van. Az életet.
Fontossági sorrendet kell állítani, hogy ne a számítógépes játék legyen az első helyen.
Most a kirándulás a Mátrában az életről szólt, mégis fanyalgott.
Pedig szép lehetett ősszel az erdő.
Beütöm a Google-be, és szebb.
Naná, egy kis chips és cola mellett kényelmesen, a meleg szobából sokkal élvezetesebb lehet a táj!
