Köttusa hírek - A szenvedélybetegség kimondható

Kovács András Péter (KAP) ajánlja a KÖTTUSÁT

Színváltáshoz értem…kötés közben jókat lehet gondolkodni. Például azon hogy a kötés és egyéb női foglalatosságok valószínűleg az előző generáció mindfullness meditációja volt,legalábbis a nagyanyáimnak biztosan mert ők nem közösségben hímeztek, varrtak hanem a szoba csendjében…magukban.Közben biztosan ők is ezer felé gondolkodtak,máskor meg éppen hogy gondolkodás helyett beleengedték magukat a szálak fel-le futó hullámzásába, elengedték a napi gondokat.
Beszélni a belső folyamatokról keveset beszéltek…
Eszembe jutott hogy a szenvedélybeteg családokban felnövő gyerekek sem tudnak beszélni sok mindenről, sem arról ami otthon zajlik, sem az érzéseikről. Sőt azt is gondolják sokszor hogy ilyen biztosan csak velük, csak az ő családjukkal történik, mások kívülről nézve rendezettek, boldognak látszanak. És nyomja őket a felelősség és a bűntudat érzése is, hogy nekik kellene valamit tenni, jobban igyekezni, hogy a beteg szülő jobban legyen, felviduljon, meggyógyuljon.
Pedig nincsenek egyedül, ezt az üzenetet kell hozzájuk eljuttatni és létezik segítség Nekik. Mert a beteg szülő megmentése nem a gyerek feladata. Nagyon sokat számít egy támogató csoport,közösség ahol ők is megtartva érezhetik magukat.
Segítsünk hogy minél több ilyen működhessen az országban!
A reményem, vágyam, fohászom… hogy fenőhet egyszer egy olyan generáció akiknek a gyerekei már nem fogják tudni mit jelent diszfunkcionális családban élni.